Megválaszolatlan hozzászólások | Aktív témák Pontos idő: 2017.10.23. 03:31



Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
 6. A felébredés. 
Szerző Üzenet

Csatlakozott: 2008.10.17. 13:18
Hozzászólások: 10
Hozzászólás Re: Asztrológia, tudás és szabadság.
VI.A felébredés.


Egyszer egy karate edzésen az edzőm (amikor még járogattam karate edzésekre), gyakorlatok közötti szünetben feltette a kérdést, hogy mi szerintünk a megvilágosodás? Mivel senki sem sietett a válasszal, egyszer csak hallottam, amint edzőm azt mondja, hogy „Albert?” Nem volt módomban körülnézni, hogy még milyen Albert lehet körülöttem, mert az Albert egyértelműen én voltam és a megszólítás felszólítás volt arra, hogy én próbáljak meg választ adni. Hallgatnom kellett mélyen, semmi sem jutott eszembe. Foglalkoztam akkor már metafizikával, olvastam a Hamvas műveket, írtam esszéket, tanulmányokat, előadásokat is tartottam, de a kérdésre nem tudtam akkor választ adni. Semmi jó nem jutott eszembe. Az edzőm ezt pozitívan értékelte, mert szerinte összetett és nehéz kérdés, amire ha az ember nem tud válaszolni, jobb, ha hallgat, mint az, hogy mondjon valamit csak azért, hogy mondjon. Már nem is tudom, hogy hogyan válaszolta meg ő maga a kérdést, mert valamilyen választ adott, de nem emlékszem, mert teljesen ledöbbentem magamon, hogy tökéletesen megdermedtem a kérdés hallatán, nem tudtam válaszolni. Nem kudarcélményem volt, hanem inkább gondolkodóba ejtett, hogy semmi de semmi nem jutott eszembe nekem, aki ilyen kérdésekkel foglalkoztam már. Sem misztikusabb, sem racionálisabb válaszlehetőség nem fordult meg az agyamban akkor, csak néztem nagy kínosan, hogy hát „Istenem, fogalmam sincs, hogy mi a megvilágosodás”. Valami ilyesmit mondhattam, de csak a testbeszéd szintjén, de valahogy olyan hangnemben, mintha azt is mondanám, „hogy vedd le már rólam a kérdés súlyát, megkérlek.”

Néhány másodperc néma csend után le is került a kérdés súlya rólam. Az edző a maga egyszerű, világos szóhasználatában elmondta, hogy mit is gondol erről a kérdésről, de nem tudtam igazán odafigyelni, mit is mond. A metafizikai tudásom egyáltalán nem segített ki a „bajból”. A megvilágosodás, később, még átmenve sok ilyen helyzeten, amikor kínos dermedtséggel kellett átélnem hasonló és kevésbé hasonló állapotokat, kezdett valamit igazán jelenteni. Meg kezdtem világosodni abban a tekintetben, hogy azért bénulok meg az ilyen helyzetekben, mert nem vagyok eléggé jelen. Mit jelent ez? Semmi misztikus magyarázatra gondolni nem kell. Az egész dolog mögött egy jupiteri és szaturnuszi tartalom áll, még hozzávéve a Napot is. Nem figyelek eléggé. Valahol mindig elkalandozik a figyelem, a gondolat és a tudat, miközben vélem tudni a dolgokat, méghozzá nagyon jól és közben konkrét helyzetekben derül ki, hogy meg sem tudok szólalni. Lefagyok. A helyzetben nem ismerem fel önmagamat. De itt sem kell valami misztikusra gondolni. Annál sokkal egyszerűbb. Az egész önértékelésem, helyzetmegítélésem általában olyan vonalakon fut, amelyekről a konkrét szituációkban kiderül, hogy téves. Egyes eszmék túltengnek, s bizonyos gondolatok táplálgatása nem fér meg az általában vett kommunikációs szituációk pragmatikájával. Egyszersmind megsértem a „légy egyszerű” elvet. Nagyot, túl nagyot akarok mondani, aztán lefagyok. A túl nagyot mondás nagy mértékben el is kötelezne, de eme elköteleződés irreális, aztán így csak a puszta nagyot mondás marad, amitől, legalább racionális megfontolásból tartózkodok, szerencsére. Vagyis lefagyok. Az egész mögött nyilván gondolkodásbeli, önismereti, önértékelési meg egyéb tényezők lapulnak meg, amelyeket legalábbis részben sikerült feltárnom. Azóta, érdekes, ilyen kommunikációs helyzetekben nem fagyok le csak úgy, ahogyan ez történt az említett esetben. Nyilvánvaló az is, hogy nem a kommunikációs készségemmel volt a baj, és nem is annyira a megvilágosodást illető metafizikai tudásommal. Valami mélyebb, a szituációkkal kapcsolatos viszonyulásomra hívták fel a figyelmet az ilyen esetek és minél többet tártam fel ebből, annál inkább kimaradoztak az ilyen lefagyások. Hogy most hol tartok ebben a problémának a megoldásában, egészen pontosan nem tudok beszámolni, de éppen egy könyvet írok. Természetesen, „érhet baleset”. A helyzet az, hogy ma egész nap írtam, beesteledett, megéhesedtem, s le kell menjek kenyérért, mert ez itthon jelenleg nincs. Útban az üzlet felé találkozhatok egy ismerőssel, aki nekem olyan kérdést tesz fel, vagy valami olyant mond, hogy ismét csak állok, mint akinek a hangja is elment. Lehet, hogy pont az edzőmmel találkozok, aki újra felteszi a kérdést a megvilágosodást illetően s most sem tudok jobb választ adni. Ez persze csak vicc, azóta már sokszor találkoztunk és többet nem hozódott elő a megvilágosodásra vonatkozó kérdés. Mindez csupán egy mulatságosabb adaptációja a problémának, de komolyra fordítva a szót, a megvilágosodást vizsgálgatva saját önismereti elemzéseimen keresztül, valami olyasmire jutottam el, hogy a megvilágosodás a különböző élethelyzetekben tudatosan lenni tudást jelenti. Tudni, hogy miért vagyok itt. Hogy mit teszek, mit mondok és miért. Vagyis a megvilágosodás tudatosságot jelent, amit konkrétan meg is élek. Amíg csak járok valahová, mert hát a körülmények úgy alakultak, addig nem vagyok megvilágosodva, amikor már arra is ráeszmélek, hogy miért is járok oda, ahová járok, akkor már megvilágosodtam. Természetesen csak annyiban, hogy miért is járok oda, ahová járok, vagy miért teszek valamit úgy, ahogy teszek. A megvilágosodás mindig együtt jár valami konkrétummal, amire a megvilágosodás vonatkozik. Ez a konkrétum, természetesen nem egy tárgyiasultan konkrét valami kell legyen. Mondhatom ilyenkor, hogy az illető kérdésben világossá vált számomra, hogy miért van úgy, ahogy van, vagyis a megvilágosodás jelent megértést, tudatosságot egyben. Olyan ez, amikor egy fogalommal viaskodunk, aztán egyszer csak érteni is kezdjük, miről van szó.

A jelen fejezet címe azonban „A felébredés”. A megvilágosodástól nem sokban különbözik, mint ennek egy lehetséges szinonimája. Azonban van egy metafizikai differencia. Ami lényeges. Spirituális berkekben szokták mondani, hogy X mester megvilágosodott, vagy, hogy Y mester már tizenéves korában megvilágosodott. Valami olyant akarnak ezzel állítani szerintem, hogy ráeszmélt a valóság természetére vagy lényegére. Ha így, van, akkor egyetértek. Ha pedig elkezdenek ilyen meg olyan szellemi energiákról, vagy a valóság egyéb dimenzióiról beszélni, amelybe a mester mintegy fölszállt, mint egy angyali lény, aztán meg alászállt, hogy lehozza nekünk, nebulóknak az igazi tudást, akkor ezt legfeljebb csak metaforikus értemben tudom elfogadni. Inkább hiszek annak a spirituális tannak, amelyik azt mondja, hogy mialatt az ember megvilágosodik, tulajdonképpen nem történik semmi. Vagy, hogy miután az ember felfogta a nagy igazságot, akkor elmegy enni. Nem is aszerint fogalmazom meg az állásfoglalásomat, hogy kinek hiszek inkább, s kinek nem, hanem aszerint, hogy mi az, ami igazán érdekel s mi az, ami nem. Így tudom azt mondani, hogy nem tagadom, hogy létezik rendkívüli képességekkel rendelkező megvilágosodott mester, de nem érdekel. Egyébként a hagyomány is leír rendkívüli képességeket, méghozzá vagy nyolcat. Azonban azt is leírja, hogy a rendkívüli képességek inkább csak akadályozzák azt, a folyamatot, amit itt megvilágosodásnak, vagy felébredésnek nevezünk, bár nem egészen ugyanazt jelentik. A hagyomány ezen a helyen megszabadulást mond, és azt tartja, hogy csak a megismerés vezet a megszabadultság állapotához. Dnyána móksa.

A megvilágosodás számomra egyszerűbbet, de ugyanakkor mérvadóbbat, fontosabbat jelent. Amikor sikerül rajtacsípnem magam vagy mások bizonyos irányulásait, ami addig teljesen magától értetődő volt, akkor világosodig meg előttem valami. Hogy mi, az függ attól, hogy éppen miről is van szó. Maga a megvilágosodási mozzanat egy sajátos szellemi folyamat, amire azért nem lehet azt mondani, hogy ilyenkor nem történik semmi, mert éppen lényeges változás következik be. Az ember összefüggést kezd látni ott, ahol eddig nem látta azt. Nem azért, mert eddig nem volt összefüggés, hanem azért mert vak volt az összefüggés iránt, mindig elment mellette. Vagy feltűnik, hogy valami, ami eddig magától értetődőnek tűnt számára, nem is olyan magától értetődő. Az a valami valamiért van, s amikor alaposabban megnézi, kiderül, hogy a magától értetődőnek vélt valami, magukból egyáltalán nem érthető problémák világát nyitja meg. Vagy amikor, az ember csak tudomásul vesz a tudatával tényeket egy darabig, de aztán egyszer csak észreveszi, hogy magában meg tudja figyelni ezt a tényeket tudomásul vevő tudatot. Fontos, a valósággal, az emberi lénnyel kapcsolatos igazságok derülnek ki ilyenkor, vagyis válnak világossá számunkra, és ezt tudom én megvilágosodáson érteni. A felébredés? Nos, ez is a megvilágosodásnak egy formája, de itt az válik világossá, hogy valamiért vagyunk itt, és az egész életünk egy értelem egészébe ágyazódik. Mindez jöhet hirtelen, vagy jöhet lassan fokozatról fokozatra, vagy jöhet úgy, hogy az ember mivel hallott a felébredésről, elkezd gondolkozni azon, hogy márpedig ő is felébredhetne. Hamvas Béla szerint az éberségnek állomásai, fokozatai vannak, s az, amikor az ember számára már világos, hogy nem hiába éljük az életünket, hanem ez egy értelem egészébe ágyazódik, akkor az éberség valamely fokozatát elértük, vagyis a felébredési folyamatban valamire jutottunk. Nem tudjuk átlátni, felfogni rögtön, azonnal azt az értelem-egészet, amibe életünk, sorsunk, valóságunk ágyazódik, de már keressük a válaszokat. Hogy merre felé kell haladni e keresésben, arra is vannak tanítások. Hogy gyakran miért dezinformálnak inkább ezek a tanítások, ahelyett, hogy informálnának, annak is megvan a magyarázata. Egy biztos. Nem fölös az a tény, az a körülmény, hogy éppen itt élünk, így, ilyen tulajdonságokkal s problémákkal. Nyomasztanak bizonyos problémák, nehézségek és bizonytalanságok. Éppen ezek felé kell venni a kutatási irányt, mert itt rejlik a lényeg. S a lehetőség is egyben.

Sokkal mérvadóbb kiindulni abból, hogy hol is vagyunk most, mint olyan képeket forgatni, hogy hová kerülhetünk. Ami most van, mint probléma, mint feladat s mint lehetőség, tulajdonképpen annyival tudunk kalkulálni. Amit eddig megvalósítottunk, arra alapozhatunk, de soha nem többre. Megvizsgáljuk, hogy adott helyzetben mit is tudunk tenni s az ilyen lehetőségek körét vesszük számításba. Sokkal reálisabb kalkulus ez, mint aki nem tudom milyen valóságdimenziókban lebeg s valójában egy merengő embert láthatunk, tele megoldatlan problémákkal, amit ő már rég letudott, mert hát például „elégette a karmáját”. A horoszkóp segít abban, hogy személyes problémáinkat fel tudjuk térképezni, valamiképpen rangsoroljuk a feladatokat, a teendőket, hogy vegyük számba a lehetőségeket, de abban nem segít, hogy valamilyen spirituális magasrendűséggel áltassuk magunkat. Ilyesmi nem lehetséges a „valóság megrendülése” nélkül. S a további probléma az, hogy nem a valóság rendül meg, hanem az ember korrekt viszonyulása lazul meg vagy szakad meg, ami a problémák netovábbját jelenti. A spirituális lényegre és a megoldandó személyes problémákra ráébredni ugyanaz. Ha determináció van, akkor csak annyiban van, hogy amíg a személyes problémáinkra, feladatainkra rá nem eszmélünk és nem határozzuk el, hogy márpedig ezeket vesszük célba, akkor a spiritualitásból sem fogunk semmit sem érteni. Vagyis a Szaturnusz, „a küszöb őre”, „a nagy tanító” éppen ezt a determinációt jelenti. Amíg személyes problémáin nem kezd el valaki dolgozni, úgy, hogy azt megértse és megoldja, legalább a megoldás valamely színvonalán, addig nem igazán engedi át a küszöbön. Ez egy szellemi törvény. Úgyhogy, sokkal ildomosabb a személyes problémákra tenni a hangsúlyt az értelmezés során, mert így mérvadóbb információkat tudunk találni és a felébredéshez is sokkal inkább hozzájárul, mint a „magasan a fejünk fölött elhúzó” spirituális állítások. Hogy mit jelenthet a „tökéletesen felébredett” állapota, vagyis a tökéletes éberség, nem tudom, annyit azonban igen, hogy az ilyen „realisztikusabb”-nak tűnő problémafelfogás inkább visz közelebb eme éberség fényének udvarához, mint a hatalmas, de a problémákra fittyet hányó spirituális állítások.


2009.03.10. 23:46
Profil
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Hozzászólás a témához   [ 1 hozzászólás ] 

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group.
Designed by STSoftware for PTF.
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség