Megválaszolatlan hozzászólások | Aktív témák Pontos idő: 2017.10.23. 03:43



Hozzászólás a témához  [ 1 hozzászólás ] 
 4. Érthető nyelvezet és feltevések 
Szerző Üzenet

Csatlakozott: 2008.10.17. 13:18
Hozzászólások: 10
Hozzászólás Érthető nyelvezet és feltevések.
Érthető nyelvezet és feltevések

Ha valaki egy vagy több konkrét problémával fordul asztrológushoz, leggyakrabban nem érdeklik az asztrológia metafizikájával, „ismeretelméletével” kapcsolatos gondolatok, hanem arra kíváncsi, hogy ad-e választ a horoszkópfejtés az ő problémájával vagy problémáival kapcsolatos kérdéseire. Ez érthető. Az értelmezés szövegében így már nem is nagyon kaphatnak hangot az értelmezés alapjában levő metafizikai megfontolások, inkább egy „életszerű” hangnemben kell haladniuk a megfogalmazásoknak.

Ezért van egy olyan jelenség, hogy az értelmezést igénylő személy mintegy összeveti önismeretével és helyzetével a hallottakat vagy olvasottakat és kezdi megítélni az értelmezést úgy, hogy ez s meg ez talál, s az s meg az nem talál. A dolog fölöttébb problémás, mert többször az is szóba kerül, hogy éppen az önismerettel, vagy a helyzetértékeléssel van elakadás, mondjuk egy diszharmonikus Nap illetve Jupiter kapcsán. Az illető személy ellentmondást nem tűrő hevességgel állítja, hogy ő magát márpedig nagyon jól ismeri s meg tudja ítélni, hogy mi illik rá az értelmezésből és mi nem. Mondanom sem kell, hogy az értelmezés sikerének esélye nagyot csökken ilyenkor, de nem csak az értelmező, hanem az értelmezést igénylő személy szempontjából is.

A asztrológia kapcsán ugyanis nem csak karakterológiai tulajdonságok merülnek fel, hanem bizonyos problémák finomszerkezetének kapjuk meg értelmezhetőségi kulcsait és egyben megoldásának lehetséges módját. Ez egy alapvető feltevés, ha nem így lenne, nem sok értelme lenne asztrológiával foglalkozni. A személyes tulajdonságok feltérképezése sem mellőzhető, sőt az ettől való eltekintés szintén megcsonkítja az asztrológia célját. Csakhogy rendkívül problémás lehet egy-egy esetben az ilyen tulajdonságokkal kapcsolatos feltérképezés, ami persze minden esetben mozgásba hozza a személy önismereti, önértékelési és helyzetértékelési „készültségét”. Állítom, hogy van egy ilyen s meg ilyen tulajdonsága, mivelhogy a jelenlegi legjobb szimbólumfejtési tudásom szerint ezt mondhatom a születési horoszkópja szerint, ő pedig tiltakozik, hogy ilyen tulajdonsága nincs, hiszen nagyon jól ismeri magát. Fontos megjegyezni, hogy diszharmonikus tulajdonságokról van szó. Ha harmonikus tulajdonságról, vagyis valamilyen képességről lenne szó, nyilván nem tiltakozna, mert akkor már elfogadná, hogy bár jelenlegi önismerete szerint nem rendelkezik ilyen s meg ilyen jó tulajdonsággal, de ott lappang benne potenciálisan e jó képesség s csak éppen ki kell bontakoztatni. Ez így is van. Csakhogy a diszharmonikus tulajdonságok esetében is működik ez a jelenség s általában arról van szó, hogy bizonyos alakban meg is nyilvánul ez a diszharmonikus tulajdonság, csakhogy a személy nem fogadja el, hogy az szoros összefüggésben áll az illető problémával, mintegy átfogalmazza, átnevezi az illető megnyilvánulást olyan módon, miszerint az már nem állhat összefüggésben egy bizonyos diszharmonikus tulajdonsággal, személyiségjeggyel. Természetesen, az ő nézőpontjából én vagyok az, aki kiforgatom, átnevezem, „átkeresztelem” a fogalmakat, nyilván azért, szerinte, hogy találjon az értelmezésem.

Nos, már mindjárt az elején tisztázzuk azt, hogy még a racionális vitának is megvannak a feltételei, amelyekre tekintettel kell lenni, amennyiben azt akarjuk, hogy tényleg vita formájában lezajló kommunikációról lehessen szó, ne pedig egyébről. Amikor elkezdődik a tekintélyre való hivatkozáson át a személyes lejárató, hitelrontó stratégiáig minden olyan cselfogás bevetése, amely arra megy ki, hogy „én vagyok az, aki a dolgokat jól tudom, a másik meg félrebeszél”, a racionális vitának nevezett kommunikációs forma lehetetlenné válik. Ilyenkor, ha az ember megteheti, hogy szépen elköszönjön s otthagyja a helyszínt, akkor ez a legjobb, amit tehet.

Ilyen feltétele van a horoszkópértelmezésnek is, amely mind az értelmező, mind pedig az értelmezést igénylő szempontjából fontos ahhoz, hogy az értelmezés, mint egy kommunikációs forma lehetővé váljon. Ha az értelmezést igénybe vevő személy valami okból kifolyólag annak kezd hangot adni, hogy az asztrológus állításai nem igazak, nem valóságosak vagy nem hasznosak, és akkor szerintem meg kell szakítani az értelmezési folyamatot. Persze, hogy elképzelhető az, miszerint az asztrológus téved, vagy nem onnan fog meg egy problémát, ahonnan mérvadó lenne. Van azonban nem egy esetben olyan is, amikor egy adott céljával kapcsolatosan eltökélt személy mintegy megerősítésekre vár, mármint arra, hogy céljában, tervében az asztrológus is megerősítse. Egy mélyebb, megfontoltabb szimbólumfejtés kapcsán kiderülhet valami olyasmi is- ez nem kötelező, de előfordulhat-, hogy éppen a nagy hévvel fűtött céllal van a probléma. Gondoljuk csak meg, hogy milyen reakcióval kell számolni, amikor az asztrológus, amennyiben sikerült egy megalapozottabb szimbólumfejtés által végigvitt elemzés eredményeihez eljutni, közli az illetővel, hogy a célja meggondolatlan, kétes, homályos, tisztázatlan alapokon nyugszik és rá is tud mutatni néhány olyan diszharmonikus tulajdonságra, amelyek mintegy motiválják az illetőt céljában és annak elérésében. Kb. olyan reakció ez, amikor olajat vagy inkább benzint öntünk a tűzre. Heves tiltakozás következik be, amelynek a végkimenetele valami olyasmi, hogy az asztrológus csakis egy szélhámos, blöffölő, kontár ember lehet. Az álláspontom az ilyen helyzetekben az, hogy az értelmezést le kell állítani. Ha valaki olyan jól tudja, mit akar, akkor menjen, tegye meg, sok sikert és nincs értelme annak, hogy értelmezést igényeljen tőlem. Hogy én kiforgatom-e a fogalmakat, a jelentéseket, azt bízza rám, s azzal a váddal se fáradozzon, hogy kontár, szélhámos meg egyéb vagyok. Ha én láttam, hogy célja tisztázatlan és ezt közöltem vele, azzal csak információt adtam neki, amit a tiltakozástól, elutasítástól eltérően akár hasznosítani is tudott volna. Ha ő ezt így nem akarja, akkor semmi baj, de ugyanakkor nincs amiért beszélgessünk. Ilyen egyszerű.

Amennyiben a gondolkodásbeli, szemléletbeli eltérésektől eltekintve úgy gondolja valaki, hogy tudok a sorsával kapcsolatos fontos információkat adni a horoszkópértelmezés segítségével, akkor igenis jöhet és igényelheti. Kb. ez az a hozzáállás, amely lehetővé teszi, hogy az értelmezés sikeres lehessen. Az ő részéről. Az én részemről pedig az, hogy minél lelkiismeretesebb elemzést és értelmezést készítsek, a legjobb tudásom szerint. Ha azt akarja bebizonyítani, hogy ő többet tud, s főleg tudása valóságosabb, míg az én tudásom kevés, bizonytalan vagy téves, akkor csak abban az esetben jöjjön, ha bizonyos témákban legalább annyira jártas, mint én. Hiába jön például azzal, hogy nem vagyok eléggé logikus, amennyiben nem foglalkozott logikával, én pedig jó ideje és most is foglalkozom. Ugyanakkor hiába mondja, hogy valami logikailag nem úgy van, ahogy márpedig az van, mert végső helyzetben előveszem a legújabb, nemzetközileg is elismert tartalmú logikakönyveket és szépen megmutatom neki, hogy úgy van, ahogyan én mondom, nem pedig úgy, ahogy ő. S néhány jó területen van ez így. De ha van legalább egy minimális jártassága van a szóba kerülő témákkal kapcsolatosan, ami egy tájékozottsági nívót hivatott képviselni a „ki mit és mennyit tud” viták eldöntésében, és nem azért jön, hogy mindenáron bebizonyítsa, hogy milyen hülye vagyok, akkor esetleg még jól el is beszélgethetünk. Az asztrológia gyakorlatára is érvényes ez a feltétel. Én sem támadnék meg valakit csak úgy, hogy bebizonyítsam, milyen buta, milyen eltévelyedett, és természetes, hogy elvárom ezt a minimális korrektséget bárki részéről. Sokan vannak akik ítélnek valami, vagy valaki fölött, anélkül, hogy minimális alapjuk is lenne arra, hogy akárcsak véleményt is mondhassanak. Ezért tértem ki erre a problémára.

Az a feltevés, hogy a horoszkóp segítségével bizonyos sorsproblémák megoldására vonatkozóan fontos információkat tudok adni annak a személynek, aki kéri, egy olyan feltevés, amiben meg kell egyezzünk a következőképpen. Ő mintegy el kell fogadja igaznak ezt a feltevést. Én már elfogadtam valamikor, amikor asztrológiával kezdtem foglalkozni, azóta már tapasztalatok is igazolták számomra, hogy értékes információkat lehet találni a horoszkópban egy megfelelő értelmezési tudás és hozzáállás segítségével. Ennek a feltevésnek az elfogadása az értelmezést igénylő személy részéről szükséges feltétele annak, hogy az értelmezés egyáltalán megvalósulhasson. Ha legalább ennyi nincs meg, akkor előfordulhat, hogy egyébként értékesnek számító információk is jelentéktelennek tűnnek a rendelő szemében, hiszen másak voltak az ő elvárásai és egy-egy állításról csak sokkal később derül ki életében, hogy milyen jelentőséget hordoztak ezek, amikor elhangzottak először. Ezért fontos azt is tisztázni, hogy mit lehet elvárni az értelmezéstől és hogy miben áll ennek jelentősége, fontossága, értéke. Itt most állíthatná valaki, hogy ha így folytatom a gondolatfuttatást, akkor oda érkezünk el, hogy bármi lehet értékes, fontos, jelentőségteljes. Azonban ez nem így van. Egy horoszkópszintézis, amely egy születési horoszkópra készül, komoly szellemi munka, amely az ember egész élete, sorsa alakulását vagy alakítását döntően meghatározó információkat tartalmaz. Természetesen, akkor ha megfelelő metafizikai szellemiségen, tudáson, értelmezési bázison alapul az értelmezés.

Fontos még az értelmezés nyelvezete. Ez érthető kell legyen. Azt már nem várhatom el, hogy idegen szavakat, szakterminusokat, fogalmakat és fogalmi kapcsolatokat értsen meg a horoszkóprendelő. S főleg rögtön, azonnal. Ő személyes problémáival érkezett hozzám, feltételezi, hogy hasznos információkkal tudok szolgálni és várja az eredményt, vagyis az értelmezést valamint a probléma megoldásával kapcsolatos megfogalmazásokat. Visszaélés lenne egy idegen szavakkal meg terminusokkal telített szöveggel előállni, s ez éppen úgy lehetetlenné tenné a sikeres értelmezést, mint az, amikor az értelmezést igénylő nem tart be bizonyos, fentebb említett szabályszerűségeket. A probléma megfogalmazása, asztrológiai megfelelése, a probléma viszonyai, összefüggései egyéb problémákkal mind olyan megfogalmazásban kell kifejezésre jussanak, hogy az értse, követni tudja az, akihez az értelmezés szól. Ez lényeges. Metafizikai ismeretekkel kapcsolatos kitérőket csak akkor kell tenni, ha ez fontos egy-egy probléma megértésében, de óvakodni kell attól, hogy míg valaki egy születési horoszkópértelmezést kért, addig egy metafizikai tanulmányt kapott, amelyben alig esik szó a problémáiról. Azonban vannak olyan helyzetek, hogy az asztrológus bizonyos megállapításokat, sőt következtetéseket tesz és nem derül ki az írásból, vagy akár a beszédből, hogy hogyan is jutott az illető gondolatra. Fontossá válik ilyenkor, hogy elmondjuk vagy leírjuk, milyen tudásalapja van az illető gondolatnak, következtetésnek. Kell egy, a tapasztalatok, a gyakorlat során kialakított érzék ahhoz, hogy az értelmező érezze, mikor kell magyarázatokkal kiegészíteni egy állítást, s mikor fölösleges.

Legyen bármilyen egyszerű, érthető alakra hozva a horoszkópértelmezés szövege, mindenképpen alapos tudás, lelkiismeretes elemzés áll mögötte. Legalábbis, vonatkozik ez arra az hozzáállásra, amely tényleg arra használja az asztrológiát, amire az való. Vannak, persze olyan egyszerű, érthető szövegű értelmezések is, amelyek felszínes kijelentéseknél egyebet nem tartalmaznak és tendálnak arrafelé, hogy megmondják, mire számíthat a jövő héten egy adott jegyben született ember. Itt most nyilván nem ítélkezek azon személyek fölött, akik ilyen értelmezéseket, vagyis inkább prognózisokat készítenek, s tudásukat sem minősítem. Nem tudhatom, hogy kik, azt sem, hogy mit tudnak valójában s mit nem, azonban az ilyen szövegek olvasásakor számomra tiszta tényként áll a néhány odavetett mondat üressége, lényegtelensége, felületessége.

Ha már szó volt ebben a fejezetben az asztrológiai értelmezés előfeltevéseiről, arról is szót kell ejtsek, hogy mi az, amit nem kell ilyen előfeltevésnek tekinteni.

Amíg a horoszkóp szimbólumrendszerében feltételezzük lényeges információk jelenlétét, és ez helyén is való, addig nem kell feltételeznünk azt, hogy a jövő megjósolható a horoszkópból. A kérdés maga kényes, ugyanis van a mintázatok értelmezésének egy olyan tendenciája, hogy a jövőre vonatkoztatható megállapításokat enged meg. Csakhogy ezt nem szabad összetéveszteni a jóslással. Amíg tudható az, hogy egy Marssal, Szaturnusszal kapcsolatos diszharmónia balesetekhez vezethet, addig azt is tudjuk, hogy az illető magatartásbeli probléma tudatosításával és oldásával az ilyen következmények esélye csökken. Valójában tendenciákat látunk, amelyeknek ilyen vagy olyan lefolyása lehetséges. Amennyiben kihangsúlyozott egy ilyen mintázat, azt a megállapítást engedi meg, hogy az adott problémával kapcsolatos események sokkal inkább bekövetkezhetnek, mint akinek nincsenek ilyen problémákra utaló jelek a születési horoszkópjában. Bizonyos problémákat bizonyos bolygóhelyzetek, házhelyzetek, fényszögek jeleznek és ezek a bizonyos problémák, illetve mintázatok összefüggésben állnak eseményeknek, történéseknek bizonyos típusaival. Ezt használja ki a jósló asztrológia, amit nem győzök eleget kritizálni. Még csak el sem kell menjünk odáig, hogy léteznek az önmagukat beteljesítő jóslatok, amikor az történik, hogy egy jóslat szuggesztív módon beteljesül, amiatt, hogy a jóslat tartalmát mintegy „magára alkalmazza”, megvalósítja egy ember. Nem kell elmennünk idáig sem. Elég arra hivatkozni, hogy az asztrológia szellemisége, metafizikája, morálja nem enged meg magának ilyen felelőtlenségeket. Tisztában van azzal, hogy mit jelent hajlam, tendencia, mit jelent esemény, történés, és károsnak tartja, hogy eseményszerűen leírja a jövőt, tehát, hogy jósoljon. Az, hogy hajlamokról ír, beszél és, hogy bizonyos hajlamoknak bizonyos történések felelnek meg, az még nem jóslás. Nem állítja azt, hogy ilyen s meg ilyen események fognak bekövetkezni. Persze, ma is sokan vannak akik jósolnak az asztrológiával. Nincs amit velük kapcsolatban mondanom. Jósoljanak továbbra is, ha úgy akarják, majd viseljék a jósolgatás következményeit. Mert annyit meg tudok jósolni, s persze nem asztrológiai alapon, hanem metafizikai ismereteim alapján, hogy az asztrológia jóslásra való használat egyáltalán nem jogosult. Gyakorolni lehet, esetleg beváló jóslatokat is lehet tenni, csakhogy bogra fut a haladvány valahol, mert bogra kell futnia. Az, hogy szerintem ez így van, ismétlem, csak annyiban jóslás, hogy ennek metafizikai tulajdonságaiból tudom, hogy hová juthat. Hogy hová juthat? Sehová. Az értelmetlenségbe. Mert semmilyen metafizikai alapja nincs és nem is lehet. A jóslat beteljesedhet akár, és akkor mi van? Kérem szépen lett ettől valaki tudatosabb, érettebb, kibontakozottabb, nyitottabb, egészségesebb? Nem igazán hiszem. Tendenciák, mintázatok vannak, amelyek működése előrelátható, de ez nem jelentheti ugyanazt, hogy megmondhatom, milyen esemény fog bekövetkezni. Jöjjön egy példa.

Ha én szándékosan nyitva hagyom a csapot a fürdőkád felett, bedugom a kád nyílását s a túlfolyót is, és szépen elmegyek az otthonomból, tudhatom, hogy, mondjuk két óra múlva, amikor hazatérek, akkor minden el lesz ázva. A víz folyik, a kád megtelik vízzel, a víz tovább folyik és elárasztja a lakást. Nyilván, hogy senki sem okoz szándékosan kárt magának, éppen ezért nem tesszük meg azt, amit e példa mond, mert ismerjük nagyjából a következményeket. Ha utánaszámolok egy kicsit, felbecsülöm a vízhozamot, az időt, még azt is meg tudom jósolni, hogy kb. mennyire ázik el a lakás. Ezek mind inkább tényi alapú dolgok. Az, hogy el leszek ázva, az biztos, ha csak éppen el nem veszik közben- szerencsémre- a vizet. Mindebből még nem tudom megmondani, bármilyen furcsán hangzik is, hogy milyen események fognak bekövetkezni. Azonkívül, hogy tettem gondolatban egy kísérletet, amelynek során tudatosan kárt okoztam magamnak a lakás eláztatásával, amelyik ténybeli és cselekvésbeli alapokon nyugszik, még mindig nem tudom megmondani, milyen események fognak bekövetkezni. Már ha csak azt vesszük, hogy mi történik velem azon két óra alatt, amíg otthonomon kívül tartózkodok, miközben folyik a víz a csapon, az sem megjósolható. Természetesen, fontos különbséget tenni az között, amit a „mi történik velem” és amit a „milyen eseményeket tapasztalhatok meg” kifejezések jelentenek. Jelen tapasztalataink szerint tudjuk, hogy az nyitva felejtett csapok okozhatnak elázást, főleg akkor, ha még a túlfolyó is tömítve van.

Természetesen, senki sem tesz ilyen kísérletet, mert tudja, mi következik ebből és senki sem akar tudatosan kárt okozni önmagának. Azonban nem feltétlenül kell tudatos mozzanat közbejárjon egy elázás eseményénél. Elszakadhat egy vízvezeték. Reggel még nem is gondoltam volna, hogy riasztanom kell a vízszerelőket, míg délfelé arra leszek figyelmes, hogy ázik a fal. Felismerem a helyzetet, majd ugrok is, hogy megelőzhessem a károkat. Hívom a szerelőket. A egyre inkább ázó fal tényéből én már előre ki tudom kalkulálni, hogy egyre nagyobb lesz a kifolyó vízmennyiség, amely károkat fog okozni. Azért intézkedem, hogy ez ne történjen meg. Szóval folyamatok jellegének, természetének, lefolyási módjának ismerete még nem jóslás. Nem jóslás abban az értelemben, mint ahogy a jósló asztrológia teszi, amikor a konstelláció bizonyos elemeiből konkrét eseményeket mond meg. Mi történik addig, amíg bekövetkezik az, amit jósolt? Valami olyasmiről van szó, hogy bizonyos asztrológiai minták tényleg jelölnek bizonyos tendenciákat, hajlamokat, amelyeknek ilyen s meg ilyen események feleltethetők meg. Ez azért nem éppen olyan, mint a szándékosan nyitva hagyott csap példája. Itt, ez utóbbinál tényi, tapasztalati és cselekvésbeli elemek játszottak közre abban, hogy biztosra tudhassam, el fogok ázni. A példa második részénél, amikor csőszakadás következett be, nem tudtam előre azt, hogy ez meg fog történni, de amikor a falon észrevettem az ázás kezdeti jeleit, akkor már tudtam, el fogok ázni, ha csak nem lépek közbe. Van a tudatos mozzanatoknak és az emberi életben bekövetkező eseményeknek egy olyan szövedéke, amelynek szálai hol elválnak, hol összefonódnak és egy nagyon érdekes konfigurációt, összefüggési szerkezetet rajzolnak ki események és cselekedetek között. Olyan folyamatokhoz tarozó események bekövetkezését, amelynek tudjuk a tudatossághoz kötődő tényi vagy cselekvésbeli elemeit, meg tudjuk jósolni. Az olyan folyamatok eseménysorait, amelyek összetettebb folyamatok vagy amelyeknek számos eleme nem hozzáférhető a tudat, a tudatosság számára, ott a szóba jöhető jóslás egészen más jelleget kap. Olyan jelleget, mint például a jósoló asztrológiában. Bizonyos, a mentalitásra, a tudattalan tartalmakra utaló jelek csakugyan megmutathatnak lehetséges történésekkel, eseményekkel kapcsolatos irányultságot, amelyet az illető ember hordoz magában, de nem a konkrét eseményt. Az a tény, hogy ilyen jóslatok pontosan bekövetkezhetnek, valami olyasmi magyarázza, hogy az értelmező továbbviszi a horoszkópnak ezt az adottságát, nem megengedett módon. Itt jön egy olyan fázis, ami átvezetne bennünket egy kissé misztikusabb körbe, amennyiben eléggé pontosan megmagyarázná, hogy mi is történik ilyenkor. A mágikus előrevetítés fogalma nem hiányozna a magyarázatból, mert ez is döntő szerepet kap. Nem természetes, hogy olyan összetett mintázatból, mint amilyen a horoszkóp olyan rendű eseményekre vonatkozó jóslatokat tegyünk, mint amilyen események csak tényi, tapasztalati, cselekvésbeli elemek alapján láthatók előre. Az más kérdés, hogy egy adott mintázatnak megfelelhet bizonyos típusú események meghatározatlan sokasága. Ebből még mindig csak egy eseménytípust, egy főbb eseményjelleget tudunk megmondani s nem egy konkrét, a jövőben bekövetkező eseményt.

Hogy ez megtörténhessen, ahhoz meg kell „erőszakolnom” az asztrológiát, s ezen felül valamilyen olyan tudati aktust is végre kell hajtsak, amely egyáltalán nem a „jó szándékú”, tisztességes ember sajátja. Utóbbiak ugyanis ilyesmivel nem foglalkoznak. Most jöhetne egy jós, és mondhatná nekem, hogy az elkövetkező nyáron el fog törni a bokám. Olyan jelek vannak a horoszkópomban, amelyek összefüggnek a bokatörés eseményével, mintegy analogikusan, s volt is régebben egy bokatörésem. Azonban azokból a horoszkópjelekből, amelyek ezzel függnek össze, azok összefüggnek egyebekkel is, más nem kívánatos eseményekkel. Azt, hogy a bokatörés benne szerepel egy analogikusan felállítható eseménytartományban, azt én is tudom, de ebből egyáltalán nem lehet megmondani, hogy milyen esemény, mikor fog bekövetkezni, ha egyáltalán bekövetkezik. Ellenben, tegyük fel, hogy a jóslatot szívre veszem és szöget ver a fejembe a gondolat, hogy márpedig mi van, ha igazat mondott. Hogy mi van ekkor? Hát az van, hogy az a fajta tudati beállítódás, amit a jóslatba vetett hitként, vagy a jóslattól való félelemnek is nevezhetünk, egymagában annyit árt, mint egy bokatörés. Legalább annyit.

Vegyük az ellenkező példát, amikor egy nagyon jó esemény jósol meg, például azt, hogy a jövő év folyamán annyira meg fogok gazdagodni, hogy jelenlegi anyagi problémáimat csakúgy megmosolygom majd, akkor. Jóslata el fog tűnni valahová a jelentésvesztés homályába, mert akár lehet színtiszta igazság is, a jóslat tartalmának, vagyis a meggazdagodásnak olyan tényezői vannak, amelyek eléggé tudatossághoz kötöttek. Vagyis hogyan? Vegyünk sorra néhány verziót. Úgy, hogy ha kapnék valahol egy táska pénzt, akkor azt én nem tekinteném meggazdagodásnak. Lehet, hogy szívesen tudnám magaménak ezt a szép kis összeget, de egyből komoly aggodalmak törnének rám, arra gondolva, hogy az elveszett pénzt már keresik tulajdonosaik. Inkább gond lenne, hogy hogyan juttassam vissza a pénzt oda, ahonnan elveszett, ha egyáltalán eredeti tulajdonosa veszítette el, és nem már lopott pénzről van szó. Szóval gondot jelente úgy megszabadulni a pénztől, hogy morálisan teljesen tiszta maradhassak, s persze nem magam előtt, hanem azok előtt, akikkel ebben az ügyben végül is felvenném a kapcsolatot. Tehát, ez a verzió esik. Így biztos nem fogok meggazdagodni. Jöjjön egy másik. Valaki adományoz nekem pénzt. Csak úgy. Vagy valamiért. Mondjuk, hogy támogassa a tevékenységeimet, amit az asztrológiában, vagy amit festőként folytatok. Lehet ilyen? Lehetne. Jó lenne. Ámbár a dolog nem valahogy nem fekszik a jóslatok, a jósolhatóság körében. Már úgy értve, ha a jóslatoknak van egyáltalán van köre. A példa kedvéért tegyük fel, hogy van, mert egyébként szerintem a jóslatok köre egy „mágikus üres halmaz”. Nem hinnék a jósnak. Ellenben hinnék abban, hogy az anyagi problémáim megoldódnak, hiszen ezen dolgozom tudatosan, s előfordulhat, hogy a jövő évben megoldódnak, legalábbis az, ami ebből a problémából égetős, sürgős. Úgysem a jósnak hinnék, mert a probléma bizonyos része a tudatos irányulásomhoz kötött, mindamellett, hogy számos kontrollálhatatlan tényező alakítja, formálja azt a folyamatot, ami az anyagi helyzetem alakulását jelenti, s mindehhez még bele kell számítani ilyen irányú szándékos lépéseimet is. Tehát, akár jót, akár rosszat mondana a jós nekem, semmit sem vennék komolyan, de nem azért mert a jóslatot ilyen „analitikusan” elemezném, hanem azért, mert már metafizikai gyökerében nézve tudom, hogy a jóslás nem engedhető meg. A valóság alakíthatóságának metafizikai természete, s ugyanakkor ennek törvényszerűségei, egyáltalán bizonyos állapotok és bizonyos események közötti összefüggések komplexitása valamelyes szintű ismeretéből tudom már, hogy a jóslás nem működik, és ha némely esetben netán mégis, akkor annak mi lehet a magyarázata.

Az asztrológus azonban teheti azt, és joggal, hogy tendenciákat, a magatartás mögött meghúzódó tartalmakat vázol fel, valamint egy-egy problémának az ezekkel való összefüggéseire mutat rá. Nyilván, hogy egy ilyen elemzés kapcsán nem csak a problémáknak a mélyebb, rejtettebb tartalmakkal való összefüggéseit tárjuk fel, hanem körvonalazódik a feladatoknak egy vonulata, amelyekkel szembe kell néznie az illető személynek. Vagyis egy világosabb önismereti és helyzetismereti kép alapján világosabbak válnak azok a teendők is, amelyek megtétele által nemcsak hogy, megoldódnak bizonyos problémák, hanem ezen végighaladva az illető bölcsebb, érettebb, tapasztaltabb, tudatosabb emberré válik, integráltabb személlyé, ahogy a pszichológia mondaná. Vigyázat, mert nem a szószékről beszélek, vagyis nem azt állítom, hogy én vagyok a bölcs, az érett, a tapasztalt, a tudatos s gyertek hozzám tanulni, majd a horoszkópotok alapján megmondom, hogy ti is ilyenekké válhassatok. Én csak annyit állíthatok, mint asztrológiával foglalkozó ember, hogy sorsfolyamatokra vonatkozó fontos információkat tudok feltárni a horoszkóp segítségével. Az, hogy hogyan tudja felhasználni ezeket az információkat valaki, tőlem csak annyiban függ, hogy legjobb tudásom szerint, lelkiismeretesen adom-e ezeket annak, aki erre igényt tart. Nyilván, hogy igyekszek a legjobb tudásom szerint folytatni az értelmezést és a fontos információkat leginkább hozzáférhetővé tenni az illető számára. Ezzel foglalkozva az ember felelősséget is vállal és ezt nem szabad elfelejteni. Végső soron itt most nem az a fontos, hogy hogyan készítek horoszkópot, egyáltalán nem akarom, hogy az itt leírt soroknak reklám-jellege legyen. Ez az egész munka egy asztrológiáról szóló tanulmány, amelyben főleg az asztrológia szellemi, metafizikai, logikai, ismeretelméleti alapjait vizsgálom. Úgy is lehetne mondani, hogy egy metafizikai dolgozat, amely az asztrológiáról szól. Azzal az alapvető szándékkal készítem, hogy írása során számos szempont világosabbá válik előttem is, továbbá, hogy e munkát haszonnal olvashatják mind asztrológiával foglalkozó emberek, mind pedig azok, akik először érdeklődnek komolyabban az ilyen témák iránt.


2009.03.06. 00:02
Profil
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Hozzászólás a témához   [ 1 hozzászólás ] 

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group.
Designed by STSoftware for PTF.
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség